A Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) programjához kapcsolódva új időszaki kiállítás nyílt a Régi Zeneakadémia, azaz a Liszt Emlékmúzeum és Kutatóközpont épületében, ahol a zeneszerző tanított és ahol utolsó pesti lakása is volt. A megnyitón Nagy Péter zongoraművész játékát hallhatta a közönség.
A különböző tárlók felett olyan épületek, intézmények képe áll, amelyekhez Liszt Ferenc életének egy-egy fontos momentuma fűződik. Az 1820-as évek Pestjének látképével indul a kiállítás, amelyet Domokos Zsuzsanna, az emlékmúzeum igazgatója rendez. A kiállítás tematikája felöleli Liszt pesti-budapesti tartózkodásait az 1823-as első fellépésétől kezdve az 1886-os búcsúhangversenyéig.
Megismerhetjük Liszt kiemelkedő szerepét a magyar reformkor kulturális intézményeinek megalapításában, fejlesztésében, különös tekintettel a Zeneakadémia nemzetközi rangú intézményként való megvalósításának koncepciójában. A kiállítás kiemeli azokat a kompozíciókat, amelyek születése Budapesthez kötődik, ide tartoznak azok a művek, amelyeket Pestnek szánt (például a Koronázási mise, a Szent Cecília óda, A holt költő szerelme melodráma/Jókai) vagy itt fejezte be, illetve itt volt az ősbemutatója (Via Crucis, Hunok csatája).
A gyermek Liszt első pesti koncertjét 1823. május 1-jén tartották a Hét Választófejedelmek nevű fogadó termeiben. Szimbolikus az a pillanat – véli Domokos Zsuzsanna –, amikor a gyermek Liszt először ad hangversenyt Pesten. Pest a korszak leggyorsabban fejlődő városává nőtt ezekben az években, a századelőtől az 1840-es évekig lakossága háromszorosára gyarapodott.
A Magyar Nemzeti Múzeumból kölcsönzött kép emlékeztet az 1838-as pesti árvízre. Liszt Velencében olvasta a tragédia hírét, és azonnal Bécsbe sietett, hogy jótékonysági koncertsorozattal segítsen a bajbajutottakon. Az április 18. és május 25. között adott nyolc hangverseny jövedelme volt a legnagyobb magánkézből származó adomány, amelyet a magyarok az árvízkárosultak javára kaptak.
A sokrétegű kiállításon látható egyebek között az a díszkard, amelyet 1840-es pesti koncertjei alkalmával adtak át Lisztnek. Olvasható például Podmaniczky Frigyes naplórészlete is a január 4-i hangversenyéről. Megismerhetők olyan dokumentumok, amelyek tanúskodnak arról, hogy Liszt Ferenc nemcsak a konzervatórium – a Nemzeti Zenede – létrehozását segítette, hanem alapítványt is hozott létre a tehetséges fiatalok ösztöndíjára. Bemutatják egy Mosonyi Mihályhoz, Liszt egyik legodaadóbb barátjához írt levél részletét is. Mosonyi nagybőgőn játszott az Esztergomi mise előadásán, majd elkészítette a mű négykezes zongorakivonatát, amelyet Liszt sokra értékelt.
A Vigadó látképe emlékeztet arra, hogy a Szent Erzsébet legendát itt mutatták be a szerző vezényletével 1865-ben. Ez volt az első alkalom, hogy Liszt abbé öltözetében lépett közönség elé. Olvasható Liszt zeneakadémiai kinevezési okmánya is, és látható a Zeneakadémia első tanári karának fotográfiája. A kiállítás epilógusa Liszt születésének 1911-es, 100. évfordulóját idézi fel. Hogy milyen hatalmas távlatot nyitott Liszt a magyar zenének, azt Bartók Béla tudományos akadémiai székfoglalója dokumentálja.
Liszt és Budapest-kiállítás
Liszt Ferenc Emlékmúzeum
2011. március 18. – 2012. március 21.
